A fehérhere legnagyobb jelentősége az állandó rét- és legelőterületeken van, ahol a gyepek termésének a minőségét javítja. Indáival terjedve jól kitölti a gyep hézagait, ezzel véd a gyomosodástól, emellett a legelőfű tápértékét is javítja. A rágást, a tiprást jól bírja, sarjadzóképessége kiváló, ezért a gyepkeverékek állandó alkotója. Pillangós virágú növény. Tiszta állományban nem szokás telepíteni, kivételt ez alól csak a magtermő állományok jelentenek. A fehérhere általában 3-4 évig él, de természetes magpergése révén az állomány magától felújul.
A csapadékosabb, párában gazdag vidékeket kedveli, ennek ellenére jól megél szárazabb vidékeken is. A talajok tekintetében nem válogatós, de a növény mészigényes és sok foszfort és káliumot kíván.
Vetési idő: tavasszal, márciustól általában tavaszi árpával vetjük. Takarónövény nélkül vethetjük ősszel, augusztus második felétől öntözött körülmények közé.
Vetése: 1-2, 5 centiméter mélyre vessük 12 vagy 24 centiméteres sortávra.
Vetőmagszükséglet: 60-180 g / 100 m2.
Betakarítása: A telepítés évében a fehérherét takarmányként hasznosítjuk. A második évtől az első növedékét meghagyhatjuk magnak. A magtermő fehérhere állományok júniustól folyamatosan virágoznak. Éréskor is még mindig látunk új fehér virágokat. Ezeket hagyjuk figyelmen kívül. Kezdjük meg az aratást, ha a virágok nagy része már megbarnult. Ilyenkor a száraz virágok lefelé állnak, a virágzati tengely felső része megbarnul, a magvak színe kénsárga, a magvak kézzel könnyen kidörzsölhetőek.
A Lovászpatonai erőteljes indája minden szárcsomónál legyökeredzik. Levélnyele viszonylag hosszú. Levele sötétzöld, a levélszél finoman fogazott. A fehér, később rózsaszín árnyalatú virágzat hosszú nyélen ül és kiemelkedik a levélszint fölé. Télálló. Kedveli a nedves, vizenyős talajokat és páradús levegőt.
Grasslands huia: nagylevelű, nedvességkedvelő fajta.
vissza...